hun - itaMagyarország - Olaszország

Szomorú (általános sportszempontból és általános emberi szempontból), hogy a mérkőzés súlyos balesettel végződött és szomorú, hogy az ilyen balesetek rendes következményeként ezúttal is elfajult a játék s a remek sportot sportszerűtlen jelenetek váltották fel.

Korányit kivitték és a magyar centerből hátvéd lett. Az olasz hátvédekből pedig – nagyfiúk. Nyomasztó olasz fölényt vártunk, a megcsonkult védelem újabb és újabb kapitulálását, újabb 5:0-t s ehelyett kaptunk – egyetlenegy gólt, a védelem egyetlenegy hibájából.

Sárosi és Szalay mellé felnőtt harmadiknak Palotás is és – ha van centerünk… De a csonka csatársor, két szélén még kiforratlan fiatalokkal már nem tudta zavarba hozni az olasz védelmet. A csonka magyar csapat legszebb dicsérete, hogy az olasz kapitány védelembe rendelte csapatát vele szemben.

Ez (!) az olasz csapat, ezzel (!) a magyar csapattal szemben nem tudta megismételni három év előtti bravúrját. Ez a meccs legfontosabb tanulsága. Éspedig azért nem, mert a tegnapi magyar csapat sokkal, de sokkal jobb volt, mint szomorú emlékű elődje: ez a jövő csapata volt.

Nemzeti SportA jövő csapatát joggal becsülte nagyra Pozzo, aki védelembe rendelte fiait (1933. október 23.)