ukr - hunUkrajna - Magyarország

Csak annak örülhettünk, hogy megúsztuk kapott gól nélkül

Igazi ki-ki mérkőzés várt a két csapatra a háború miatt semleges helyszínen, a szlovákiai Nagyszombatban (Trnava). Mivel az ukránok nyerni tudtak Budapesten, ez a találkozó igazi vízválasztó volt abból a szempontból, hogy melyik együttes szólhat bele a végelszámolásban az első helyért folyó küzdelembe.

Rendkívül bizonytalanul kezdett a magyar válogatott. A kék mezes „hazai” csapat rendre átjátszotta a mieinket, megnyerte a párharcokat, és néhány húzásból pillanatok alatt ott termett a kapunk előtt.

A 11. percben ráadásul kapufáig is eljutott. Egy röviden kifejelt labdát Očeretʹko tűzött kapura, az felperdült egy lábon, és Tóth Balázs felett a felső lécen csattant. Szerencse, hogy bámészkodó hálóőrünk mögé hullott, még a gólvonalon innen… Tóth ekkor eszmélt, hogy a lövés nem fölé szállt, és a berobbanó Cygankov közeli ismétlését már bravúrral, spárgázva védte.

Néhány perccel később Szoboszlai adta el a labdát a saját tizenhatosának bal szélénél, és megint bajba kerültünk. Némi közjáték után Cygankov sarkazott ügyesen az alapvonal felé kilépő Nazaryna elé, akinek a középreadását Csinger szorításából Ponomarenko alig sarkazta a hosszú alsó sarok mellé.

Mindjárt ezután Nazarynának osztott ki egy sárga lapot a játékvezető, miután az ukrán elgázolta a magyar térfélről labdát kihozó Szoboszlait.

Továbbra is egyirányú forgalom zajlott a pályán. Nem volt őrületes nyomás alatt a mieink védelme, ám labdavesztés esetén hamar a tizenhatosunkat ostromolták az ukránok.

Magas letámadással és szoros emberfogással gyakorlatilag megfojtották a Rossi-csapat játékát. Kreatív középpályásaink is kénytelenek voltak hátrafelé passzolni, Nagy Zsolték gyorsaságát pedig egyáltalán nem tudtuk kihasználni a széleken.

Egy az egy elleni játékra kényszerítették a mieinket, abban pedig a képzettebb ukrán játékosok voltak jobbak.

A 24. percben Cygankov kanyarított balról a kapu elé, ahol Krasnopìr érkezett a beadásra. Bár neki hosszú volt az átadás, ha Tóth Balázs nem figyel (és nem vetődik), elképzelhető, hogy a játékszer becsúszott volna a jobb kapufa mellé.

Ezt követően megnyugodott egy kicsit a magyar csapat, és jobban meg tudta tartani a labdát. A hátsó alakzat is stabilizálódott, elsősorban az ismét tanárian védekező Orbánnak köszönhetően (aki mellé felnőtt Csinger is).

A helyzet viszont annyiban nem változott, hogy továbbra sem tudtak játékosaink Trubin kapujához kerülni, pláne helyzeteket kialakítani előtte.

Legnagyobb lehetőségünk a 45. percben esett, amikor Schäfer passzát Osváth vette át az ukrán térfél közepén, de közel 30 méteres kísérlete veszélytelenül gurult a kapu mellé.

Fel volt adva a lecke Marco Rossinak, ugyanis a látottak alapján a győzelemre semmi esély sem mutatkozott - az viszont félő volt, hogy az ukránok előbb-utóbb értékesítik egy lehetőségüket, és azzal megnyerik a mérkőzést.

„Vért ittak” a mieink a szünetben

A második félidő elején már hamar kiviláglott, hogy másféleképpen zajlik majd a játék. Mert az már az ukrán térfélen folyt, és a mieink adogatásban, labdajáratásban jóval nagyobb sebességi fokozatra kapcsoltak.

A 47. percben Osváth csapott le egy átadásra a felezővonal környékén, 25 méteres lövésébe azonban Nazaryna belelépett, így az a bal felső sarok fölé szállt.

A szögletet Szoboszlai adta be, a röviden kifejelt labdát pedig Vitális tűzte jócskán a jobb felső sarok fölé és mellé.

De már támadásban voltunk, és három perc alatt több helyzetet hoztunk össze, mint az első félidőben összesen!

Hát még az 52. perc eseménye milyen örömmel töltött el minden magyart. Szoboszlai vette észre a térfél közepén feltűnő Vitálist, aki ezúttal lövés helyett a balösszekötő helyén, a leshatáron kilépő Tóth Milán elé tálalt, aki jó ütemben tolta meg a labdát, és 6 méterről, Trubin lábai között a hálóba lőtt. 0-1!

Az ukrán játékosokat demoralizálta a gól, de igyekeztek hamar összekapni magukat, és rohamozni az egyenlítésért.

Az 55. percben Myhavko el is húzott Lukács mellett a bal oldalon, már a tizenhatosunknál - támadónk pedig sárga lapot kapott mezhúzásért.

De ez nem azt jelenti, hogy a magyar válogatott beállt védekezni. Nem sokkal később újra Szoboszlai rúgott szögletet, a labda végül Tóth Alex elé került a tizenhatos előtti körívnél, aki némi igazítás után lőtt is, de a lábak között éppen a kapus ölébe.

Egy óra játék után hármas cserére szánta el magát Andrea Maldera, Ukrajna szövetségi kapitánya. Ponomarenkót, Veletenʹt és Krasnopìrt kapta le a pályáról, helyükre pedig Roman Âremčukot, Maksim Hlanʹt és Vladyslav Vanatot küldte be. Kettő ebből nagyon jó cserének bizonyult.

Hogy Marco Rossi is frissítsen, Tóth Alexet és Lukácsot hívta le, akiket Szűcs Tamás és Jurek Gábor váltott a folytatásra.

A mieink ekkor nagyon magabiztosak voltak, és remekül tartották az eredményt. Párharcaik többségét nyerték, amikor pedig kellett, betonfalként blokkoltak a magyar kapu előtt. Tíz perc telt el úgy, hogy nekünk kedvezően lopakodott az idő.

A 70. percben az amúgy jól játszó Očeretʹkót Oleksandr Pìhalʹonok váltotta az ukránoknál.

Rögtön ezután Cygankov csavart jobbról a hosszú sarok felé egy szabadrúgást - a labda elszállt az ukrán fejek felett, de bizony befért volna a felső sarokba, ha Tóth Balázs nem húzza le azt.

Ezután újra kettős csere következett a mieinknél: a rengeteget dolgozó Schäfer és a vezető gólt megszerző Tóth Milán hagyta el a pályát - őket Tóth Rajmund és az újonc Szalai József váltotta.

Gyűrték-csavarták a hazaik a labdákat a magyar tizenhatoson belülre, nem sok eredménnyel - teljesen kinyíltak azonban hátul, így veszélyes ellentámadásokat vezethettek a mieink.

Ez történt a 77. percben, amikor Csinger remek becsúszása után Szűcs szöktette a jobb oldalon megiramodó Jureket - ő a tizenhatos csücskéig tört előre, ahonnan a rövid sarkot célozta meg, de Trubin védett.

Sajnos ezután Tóth Rajmund kapott egy felesleges sárga lapot, mivel Osváth faultja után dühösen elrúgta a labdát.

A heves, masszív ukrán rohamok viszont sokáig eredménytelenek maradtak. Jól jelzi ezt, hogy a következő esemény Myhavko vérszegény lövésecskéje volt, ami 22 méterről éppen hogy elpattogott a bal kapufáig - pontosabban mellé.

Feladni viszont nem adták fel továbbra sem, és végül a 83. percben ennek gyümölcse az egyenlítés lett.

A csereként beállt Pìhalʹonok végzett el egy jobb oldali szögletet, a labdát az ötösön belülre csavarta - erre Tóth Balázs nem lépett ki, Osváthot pedig Roman Âremčuk egyszerűen lebirkózta, és 4 méterről a hosszú alsó sarokba csúsztatott. 1-1.

Ezen az estén a nemzeti tizenegyünk azonban óriási küzdőszellemről tett tanúbizonyságot. Volt tartása a csapatnak, és a kissé lehangoló ukrán gól után pillanatok alatt visszavette a kezdeményezést - és a vezetést is.

Egy szabadrúgásból Szoboszlai ívelt előre, a kifejelt labdát sikerült megtartani a jobbszélen, végül Tóth Rajmund szinte már a szögletzászló közeléből kanyarított a kapu elé, az ötösön érkező Csinger Márk pedig kapásból a léc alá belsőzött. 1-2.

Mondani sem kell, ez volt a kegyelemdöfés a hazaiaknak. Nazaryna helyett gyorsan behoztak még egy támadót, Ìvan Varfolomêêvet, míg a mieinknél Szoboszlait Csongvai váltotta.

Őrült rohamokat indítottak az újbóli egyenlítésért, már kapkodva, körbeadogatva a kaput, de rést sehol sem találtak a magyar védelmen.

Ehelyett a 88. percben Marco Rossi együttese zárhatta volna le a mérkőzést: egy remek kontra végén Szalai tálalt Jurek elé, aki a jobbösszekötő helyéről, a tizenhatoson kívülről a hosszú sarok mellé csavart.

A villámléptű Hlanʹ volt ekkor már az ukrán támadások motorja, de hiába cselezgetett a büntetőterületünkön belül, előtte sem nyílt út a gólszerzésre. Egy nagy lövést tudott leadni 18 méterről, ezt Tóth Balázs védte, a kipattanót pedig már blokkolták a mieink.

A 92. percre maradt a kék mezesek utolsó puskapora, ekkor megint Hlanʹ volt az előkészítő ember, de hátragurítását Pìhalʹonok a tizenhatos vonaláról a keresztléc fölé bombázta.

Ezután már nem kellett sok időt kihúzni, és a hármas sípszó után a mieink felszabadultan ünnepelhettek.

Két játékosunk is góllal debütált a válogatottban, de ennél még fontosabb, hogy egy pontra felzárkózott a magyar együttes az odahaza döntetlenező északír mögé, és hárompontos előnybe került az ukránnal szemben is.