urs - hunSzovjetunió - Magyarország

Ahoqy teltek a percek, egyre inkább látni lehetett, hogy a mi játékosaink feltűnően idegesek, kapkodtak, s zavarukban rendre pontatlanul továbbították a labdát. Ez az ideqesség szinte béklyót vert a lábaikra.

A hazaiak pedig egyre nyugodtabban, egyre nagyobb önbizalommal játszottak és fokozatosan nyomasztó fölényt harcoltak ki. Sajnos, a mieink olyan mérsékelt teljesítményt nyújtottak, hogy bizony sokszor csak a szerencse mentette meg a csapatunkat az újabb góloktól. A piros mezes csatárok az első félidőben nagy helyzeteket ügyetlenkedtek el.

Azért is egyoldalú volt a találkozó képe, mert gyámoltalan, keveset mozgó csatáraink egy pillanatra sem tudták tartani a labdát, minden előreadott labda úgy pattant vissza a szovjet védőkről, mint a gumilabda a falról. A mi csatáraink szegényes támadásépítésére jellemző, hogy támadásból csupán egyszer rúgtunk kapura!

A nagyarányú vereségben jelentősen közrejátszott az, hogy csapatunkban többen is nagyon gyengén, messze igazi tudásuk alatt játszottak. Ezek közé sorolható Tamás is, akinek a mérkőzésen éppoly rövidzárlata volt, mint kapuselődjeinek a VB-n.

NépsportA szovjet válogatott minden tekintetben felülmúlta a mieinket (1968. május 12.)