rou - hunRománia - Magyarország

Ahogy azt megszokhattuk, már az elején elment a meccs Bukarestben

Kimondva-kimondatlanul a második hely volt a tét ezen a találkozón, noha a vesztesnek még matematikai esélye maradhatott a pótselejtezőre. A bukaresti hangulatot aligha kell ecsetelni: félelmetes, gyűlölettel teli, bénító - legalábbis a mi játékosainkra nézve.

Mással ugyanis nehéz megmagyarázni, hogyan kezdhetett villámgyorsan bekapott góllal háromszor is egymás után nemzeti együttesünk a román fővárosban. 1998-ban a 2. percben, 2001-ben az 5-ikben, és 2013-ban…

Nos, hiába bikázta rá már a középkezdésből a labdát Szalai Tătăruşanu kapujára, a meglepetést nem a mieink okozták. Már ha az előzmények alapján ez egyáltalán meglepetés.

A 2. percben jártunk, amikor Guzmics a két leghátsó ember egyikeként rárúgta az ott ólálkodó Ciprian Marica lábára a labdát, és a román támadónak több sem kellett: egy megkerülős csellel máris lerázta magáról a hibázó védőt, kapura tört, és a kifutó Bogdán mellett higgadtan bepasszolta a bal alsó sarokba a vezető gólt. 1-0.

A román válogatott így kapott egy extra lökést, a magyar pedig még egy hendikepet.

A 9. percben újabb lövéssel próbálkoztak a hazaiak, Bourceanu szúrta rá egy szöglet után távolról a labdát, de az a középen álló Bogdán kezébe pattogott.

Éledezni kezdtek a mieink is: megpróbáltak lendületes támadásokból gyorsan egyenlíteni, de ezek az akciók nem hordoztak magukban igazi gólveszélyt.

A 10. percben Varga tüzelt 28 méterről, gyengén a jobb alsó sarok mellé, egy perccel később pedig Szalai fordult kapura a tizenhatos előteréből, és kísérlete hasonló eredménnyel zárult.

A 13. percben Maxim szögleténél Torje szakadt el az őrzőjétől, de a tizenegyes pont közeléből fordulatból leadott kapáslövése toronymagasan a kapu fölé szállt.

Egy perccel később Korcsmár sárga lapot kapott, mivel lerántotta az őt alaposan becsapó Torjét a tizenhatos jobb csücskénél. A szabadrúgást Maxim végezte el, de csavarása elkerülte a hosszú felső sarkot.

A magyar válogatott kétségbeesetten futott a pénze után, de nem volt meg benne a kellő átütő erő ahhoz, hogy kiharcolja az egyenlítést. A párharcok többségét a románok nyerték, és hiába támadtuk le őket, pontos, egyérintős passzokkal könnyedén hozták ki a labdát a saját térfelükről.

A 28. percben Pintilii próbálkozott meg egy távoli lövéssel, de bombája - ekkor még - a keresztléc fölé szállt.

A 31. percben azonban élete gólját lőtte! Egy előreívelést Marica készített le neki a tizenhatosnál, Mihai Pintilii pedig 25 méterről a bal felső sarok felé zúdította a felé guruló játékszert, és lövése védhetetlenül vágódott a felső lécről a gólvonal mögé. 2-0.

Ezt aztán végképp kifogta vitorláinkból a szelet, és látszott, hogy morálisan is összezuhant a csapat. Egervári Sándor szövetségi kapitány lépett is, és a sárga lapot begyűjtő Korcsmár helyére a támadó középpályást, Hajnal Tamást küldte pályára.

Vele egy kicsit stabilabb és ötletesebb lett a mieink játéka, de közel sem eredményesebb. A 40. percben éppen ő volt az, aki megeresztett egy távoli bombát, és a szitáló labdát csak üggyel-bajjal tudta Tătăruşanu szögletre öklözni.

Egy minutummal később egy újabb támadásépítés végén Kádár húzódott előre a bal oldalon, de a hosszú alsó sarokra tartó, 28 méteres lövése nem volt veszélyes.

A románok sem erőltették mindenáron a támadásokat már, inkább magabiztosan adogatva őrizték az eredményt. Stancu próbálkozott meg egy távoli lökettel a félidő vége felé, de a kifelé kanyarodó labda elkerülte a kapu bal oldalát.

A hosszabbításban még Bourceanu is megkísérelte a tizenhatoson kívülről bevenni Bogdán hálóját, szerény eredménnyel (lapos lövése méterekkel suhant el a jobb alsó sarok mellett), a 47. percben pedig Lipták is besárgult, miután lerántotta Maximot a magyar büntetőterület közelében.

A felfokozott várakozásnak tehát az első játékrészben csak a román csapat teljesítménye felelt meg. A mieink ismét meglehetősen gyámoltalanul, szétesően, pontatlanul játszottak, aminek meg is lett az „eredménye”.

Már csak vergődtünk a második félidőben

A szünetben egyik csapat sem cserélt, és a folytatásra az is kiderült, hogy a játék képe sem alakult át.

Az 50. percben Bourceanu is kapott egy sárga lapot, amiért lerántotta a kontrát indítani készülő Vargát a magyar büntetőterület közelében.

Egy perccel később Koman jobb oldali beadására Böde megelőzte Tătăruşanu az ötösön, de jócskán a rövid sarok mellé csúsztatta a labdát.

Az 56. percben végre egy mutatós magyar kontrát láthattunk - Vanczákot szöktették a jobbszélen, akinek a beadása átszállt a tizenhatos túlsó oldalára. Onnan Dzsudzsák belsővel emelte vissza a játékszert, de a beadásnak szánt ívelés végül a kapu felett hagyta el a pályát.

Az 58. percben szánta el magát a román szakvezető az első változtatásra. Lejött Torje, és helyét Cristian Tănase foglalta el.

Bár nem volt durva a meccs, a 61. percben egy csúnya összecsapásnak lehettünk szemtanúi. Vanczák és Goian rajtolt rá egy kósza labdára, és a magyar védő elég kíméletlenül rácsúszott a román lábára. Bár mindkettejüket ápolni kellett, Vanczák jogosan kapott sárga lapot.

A 64. percben Maximnak is megköszönték a játékot - helyére Adrian Popa érkezett. Négy perccel később a mieinknél is változtatás történt: Varga helyett Lovrencsics Gergő játszott tovább.

Rögtön a csere után óriási lehetőséget puskáztak el a románok. Koman határozatlanul vette át a labdát a felezővonalnál, Stancu szerelte őt, és azzal a lendülettel megindult a magyar kapu felé. Védőink lassúak voltak, így csak a tizenhatosnál érték őt be, ahonnan a támadó tüzelt is, de a szöget jól záró Bogdán védeni tudta a nem túl jól helyezett lövését.

A szögletet Bourceanu végezte el, és a bal kapufa elé ívelt játékszert a lendületből érkező Goian nem sokkal fejelte a kapu fölé.

És ha erre azt mondtuk, hogy meleg pillanatok voltak, még csak ezután jött a java! Bourceanu remek indítással szöktette a leshatáron kilépő Popát, aki szerencsére ügyetlenül vette át a labdát, ezért nem került százszázalékos ziccerbe. Az elé kifutó Bogdánt kicselezte, de lövésébe a kapus beletenyerelt, így a labda visszakerült hozzá. Kisodródva újra kicselezte Bogdánt, majd Guzmicsot is, középre emelt, az üres kapu előtt pedig Marica nyerte meg a fejpárbajt Kádárral szemben, de szerencsénkre a keresztléc fölé fejelt…

A 71. percben egy gyors ellencsapás végén Lovrencsics próbált válaszolni, de jobbról leadott, távoli és éles lövése jócskán a léc felett zúgott el.

Két perccel később Marica kapott egy jó átadást Popától a kígyótér előterében, de rendkívül gyenge kísérlete veszélytelen volt a jobb alsó sarokra.

A második félidőben már végképp óriási különbség volt a két csapat között. A román önbizalomtól duzzadva, egyérintőkkel, pontos passzokkal építkezett, és bár a magyar is ezt próbálta tenni, Szalaiék játékába sok hiba csúszott, így az ötletesnek induló akcióink általában hamar elhaltak.

A 80. percben Marica le is jött a pályáról, átadva helyét Ovidiu Hobannak. A csere után rögtön egy balról leadott, távoli lövés veszélyeztette Bogdán kapuját, bár nem komolyan, mert a labda toronymagasan felette hagyta el a játékteret.

Szalai végezhetett el szabadrúgást a túloldalon nem sokkal később, egészen jó pozícióból, mintegy 27 méterről; csavarásszerű lövése azonban sajnos fölé szállt.

A 85. percben Komant is lehozta a pályáról Egervári Sándor, helyére pedig Szabics Imrét küldte be játszani. Hátha…

De sajnos nem. Ugyanis Cristian Tănase magánakcióba kezdve egy megkerülős csellel elhúzott Lipták mellett, és kissé jobbról, a tizenhatos vonaláról pontos lövést küldött a hosszú alsó sarokba. Bogdán nem tudta védeni, mint ahogy képtelenek voltak közbeavatkozni a körülötte álló védőink is. 3-0.

Már a 90. percben jártunk, de még egy helyzetet dolgoztak ki a románok. Raţ indította a tizenhatos bal oldalába betörő Popát, aki mintaszerűen emelt vissza a középen érkező Hoban elé, aki - szerencsére - éppen Bogdán kezébe fejelte a labdát.

A hosszabbításban egy gyors, egyérintős román kontra végén még Tănase próbálkozott meg egy közel 30 méteres lövéssel, de a gyengén eltalált labda jóval a jobb alsó sarok mellett gurult el. És ezzel vége is volt a rangadónak.

Románia megragadta az esélyt, és nagyon magabiztos, meggyőző futballal múlta felül a mieinket. A magyar válogatottnak ezen a mérkőzésen kellett volna a legjobb teljesítményt nyújtania az évben, de az egyik legrosszabbat sikerült.

És a következő hónapban kiderült, hogy még ezt is alul lehet múlni…