por - hunPortugália - Magyarország

Ha valamit irigyelhetünk a portugál labdarúgástól, az elsősorban az, hogy játékosaik képesek meglehetősen nehéz helyzetekben is megőrizni magabiztosságukat, könnyedségüket, játékosságukat. Mert, hogy az ő labdarúgásuk is komoly gondokkal küszködik, annak csalhatatlan jeleiről a szerda esti találkozón is meggyőződhettünk.

Együttesünk tagjainak többsége elhitte, és magáévá is tette a szövetségi kapitány bátor kijelentését; hogy tudniillik mi ezt a mérkőzést nem veszíthetjük el! Elhitték, hogy igenis képesek lesznek megálljt parancsolni a rettegett portugál rohamoknak, s e szerint cselekedtek.

Egyáltalán nem a véletlenül műve, hogy ibériai ellenfelünk két igazán gólveszélyes helyzete nem kijátszott, megkomponált támadásvezetést logikus eredménye volt, hanem egy-egy rossz mozdulat, vagy pillanatnyi figyelmetlenségé.

Álljon itt Otto Gloriának, a Bola című portugál sportlapban csütörtök reggel megjelent véleménye: „A magyarok remek kapusukkal és nagyszerű söprögetőjükkel az élen olyan stílusosan, taktikusan játszottak ellenünk, hogy ha ezt a teljesítményt meg tudják ismételni, akkor reményeik lehetnek majd a Wembley-ben is!”

NépsportHiggyük el: amit tudunk – azt tudjuk! (1983. április 15.)