hun - uruMagyarország - Uruguay

Ijesztő kezdés után beleerősödtek a mieink

Történelmi ellenfelet hívott meg a Magyar Labdarúgó Szövetség a vadonatúj Puskás Aréna avatására: a kétszeres világbajnok és 15-szörös Copa America-győztes Uruguay együttesét. A dél-amerikai rivális 2019-ben is a világ egyik legjobb válogatottjának számított.

A telt házas stadionban a szervezők egy felvezető műsorral igyekeztek fesztiválhangulatot teremteni, de az igazi lelkesedést a csapatok kivonulása váltotta ki.

Mindjárt a 2. percben Dzsudzsák adott be balról egy szögletet - sajnos kissé Szalai Ádám háta mögé, akinek így hátrahajolva, kicsavart testhelyzetből kellett fejelnie, és nem is sikerült eltalálnia a kaput.

Az első helyzet mindenesetre a mieink előtt adódott, ettől függetlenül már az elején látszott, hogy a vendégcsapat jobban kezeli a labdát, magabiztosabban és pontosabban passzol, ráadásul egy összeszokott társaság: mindenki tudja, hova fog helyezkedni a másik, és kényszerítőkkel, begyakorolt játékelemekkel kerülnek az ellenfél védelme mögé.

Nem meglepő, hogy Dibusznak már a 4. percben védenie kellett… Szépen folyó jobb oldali támadás végén Suárez kapta a labdát, az átvételével elhúzott az alapvonal felé, majd éles szögből megcélozta a rövid alsó sarkot, és kapusunk spárgázva védte szögletre az erős lövést.

A sarokrúgás sem volt kevésbé veszélyes, mert arra Godín érkezett középen, és az ötösön földre fejelt labdája nem sokkal pattant a jobb oldali léc mellé.

Az első ziccerek után kifújhattuk magunkat, de nem sokáig, mert a nagy kedvvel játszó urugayiak komoly tempót diktáltak. Még csak a 7. percben jártunk, amikor Rodríguez tizenhatos jobb csücskétől leadott lövése Lang sarkáról középre pattant, Suárez pedig a büntetőterület vonaláról nem sokkal bombázott a kapu fölé.

Egy pici szünet következett, de a labda továbbra is többnyire a vendégeknél volt.

A 12. percben Rodríguez ezúttal középre ívelt Cavani felé - előle Lang csúsztatta ki a játékszert, amire viszont Víña csapott le a bal oldalon, és Dzsudzsákot lefutva egyből lőtt is. A 18 méterről megküldött labda Bese lábáról pattant a hosszú alsó sarok mellé.

A szűnni nem akaró dél-amerikai támadások sajnos célt értek az első negyedóra végén: Víña egy szépségdíjas megkerülős csellel húzott el Bese mellett a bal oldalon, a tizenhatos csücskétől laposan a túlsó kapufa elé tekert, ahol Edinson Cavani érkezett, és becsúszva, néhány lépésről helyezett a hálóba. 0-1.

Próbált támadgatni a magyar válogatott is, azonban a vendégek rendkívül jól (és gyorsan) kontráztak, így ez életveszélyes stratégiának bizonyult.

A 21. percben Suárez kapta háttal a labdát a kapunak a tizenhatos előtt, remek érzékkel szöktette az annak bal oldalába betörő Brian Rodríguezt, aki a játékszert megállítva könnyedén lerázta Besét, és éles szögből magabiztosan csavart a kapu bal oldalába. 0-2.

Kezdett nagyon rosszul kinézni a Puskás Aréna avatómeccse, még egy súlyosabb vereség rémképe is felsejlett - ám ekkor váratlanul magára találtak a mieink.

Alig pár perccel később szabadrúgást végezhettek el a vendégkapu közelében, abból pedig Dzsudzsák remekül szöktette a büntetőterület jobb szélén kilépő Varga Rolandot. Ő célzottan középre játszott Szalai Ádám elé, aki egyből, 12 méterről olyan pontosan belsőzött a bal alsó sarokba, hogy Muslera még vetődni sem próbált érte. 1-2.

A gyors gólváltások után kissé megnyugodtak a kedélyek. Uruguay is óvatosabb duhajjá vált, miután kétgólos fórja megcsappant, a mieink pedig némi önbizalmat merítettek a remek támadás után szerzett találatból. Már sokkal zártabban, pontosabban adogatták a labdát, nem hagyva (annyi) teret a gyors uruguayi játékosoknak a cselezésre, megindulásra.

A 28. percben azért Cavani ellökéséért még elég veszélyes helyről kaptak szabadrúgást a vendégek, ám Suárez 27 méteres csavarása éppen középre szállt, így Dibusz könnyedén védeni tudta.

A 34. percben Kalmár kissé bepipult egy lefújt magyar szabálytalanság után, és heves reklamálásával sárga lapot csalt ki a játékvezető zsebéből.

Öt perccel később Coates is megkapta a maga lapját, ám teljesen más okból: egy veszélyes magyar kontránál a középen loholó Szoboszlait rántotta le nem sokkal a tizenhatos vonala előtt - a fiatal játékos kaphatta volna Dzsudzsák beadását, ígéretes helyzetben…

Ez a tett persze a figyelmeztetés mellett szabadrúgást is jelentett a mieinknek. Dzsudzsák szinte szemből, 20 méterről lőhetett, ám csavarása messze a jobb felső sarok fölé szállt.

Ezzel gyakorlatilag le is zárult az első félidő érdemi része. Elkönyvelhettük, hogy az elején sokkal jobb volt Uruguay válogatottja, de a gólváltás után magára talált a magyar is, és a szünetig már inkább kiegyenlített játék folyt a pályán.

A Puskás Aréna 65 ezres közönsége bizakodva várta a folytatást.

Enyhe fölényben, de kapura veszélytelenül

A vezetés tudatában egyik sztárját azért lekapta a pályáról Óscar Tabárez szövetségi kapitány: Suárez helyett Maxi Gómez kapott lehetőséget.

Az első percekben ugyanaz a kép rajzolódott ki a pályán, mint amit az első játékrész második felében láthattunk: óvatosabb uruguayi, és tüzesebb, ugyanakkor kissé tanácstalan magyar válogatott tette-vette a labdát.

Az 53. percben egy cserét jegyezhettünk fel; Bentancur helyére Matías Vecino állt be.

A változtatás előtt azonban még szabadrúgáshoz jutottak a mieink, amit Szoboszlai készült elvégezni. „Détári-szögből”, azaz az ötös magasságából, a tizenhatos bal széle közeléből tekert élesen középre, de Muslera magabiztosan ütötte ki a labdát.

Rögtön ezután Marco Rossi szövetségi kapitány is cserélt, Dzsudzsák helyét Kovács István vette át.

Az 56. percben egy veszélyes kontrát vezettek a vendégek is. Rodríguez osztott ki egy kötényt Vidának, majd Cavanihoz passzolt, aki a kígyótérből jócskán a kapu jobb oldala mellé csavart.

Egy óra játék után Szalai Ádám is elhagyta a pályát, helyére Feczesin Róbert érkezett.

A 64. percben tulajdonképpen ziccerhez jutottak a vendégek egy újabb gyors ellenakcióból. Cavani tört jobbról előre, majd a balösszekötő helyén robogó Maxi Gómez elé játszott, akinek közeli lövésébe Baráth lépett bele, így az a jobb felső sarok fölé szállt.

A 68. percben hármas csere következett. A mieinknél Szoboszlai helyére Nagy Ádám állt be, a vendégeknél pedig Valverde és Viña hagyta el a pályát - helyettük Lucas Torreira és Diego Laxalt folytatta tovább.

A játék már messze nem volt olyan színvonalú, mint az elején, és nem is történt említésre méltó mozzanat. Így a 72. percben csak egy újabb cserét jegyezhettünk fel - Baráthot egy újonc, Szalai Attila váltotta.

Két perccel később cseréltek a vendégek is (Cavanit Christian Stuani váltotta), majd Marco Rossi hívta le a pályáról Korhutot, és egy másik debütánst, Nagy Zsoltot küldte be a helyére.

Újabb hét perc telt el eseménytelenül. A magyar válogatott derekasan próbálkozott, mondhatni, néha még be is szorította ellenfelét, ám beadásaink pontatlanok, akcióink túlságosan kiszámíthatók és ötlettelenek voltak, kontráink pedig rendre lendületüket vesztették.

Így a 82. percben lezajlott csere - Rodríguez helyett Gastón Pereiro - és Kalmár sérülése keltett figyelmet. Mint később kiderült, kiváló irányítónk sajnos bokatörést szenvedett, és hosszabb kihagyásra kényszerült. Helyére Holman Dávid állt be a csapatba.

Az óra szinte észrevétlenül fordult át az utolsó percre, és érdekes módon ekkor élénkült meg újra egy kicsit a játék.

Először az uruguayiak végezhettek el szabadrúgást 21 méterről. Lozano lövése visszapattant a sorfalról, az újabb kísérlet pedig a balösszekötő helyén álló Stuani elé került. A csereként beállt támadó három védőnk gyűrűjében is kapura tudott fordulni, de 11 méteres lövését Dibusz hárította.

A másik oldalon is akadt azonban egy lehetőség, és kis szerencsével akár egyenlíthettek is volna a mieink. Varga Roland előreadásánál Vida jó ütemben előzte meg Godínt, és jobbról leadott, veszélyes csúsztatása nem is sokkal zúgott el a bal kapufa mellett.

A 96. percben még egy lehetőséget puskáztak el a vendégek: Pereiro végezhetett el szabadrúgást jó 22 méterről, de ravasz, sorfal mellett eltekert lövése nem fogott ki Dibuszon, aki előrevetődve ölelte magához a jobb alsó sarok felé tartó labdát.

Ezzel a momentummal ért véget a Puskás Aréna nyitómérkőzése, ami sajnos magyar vereséggel zárult. A válogatott nem sült fel, és bár az első húsz percben még egy sokgólos kudarc is elképzelhetőnek tűnt, végül felnőtt a feladathoz.

A második félidő már sokkal kiegyenlítettebb képet mutatott, de bántó volt Marco Rossi együttesének tanácstalansága, Uruguay pedig valószínűleg csak azért nem vezetett sokkal több veszélyes támadást, mert megelégedett az egygólos különbséggel.