hun - norMagyarország - Norvégia

Játékosaink frissen, nagy lelkesedéssel azonnal letámadták a labdát birtokló norvég játékosokat, és gyorsan próbáltak helyzeteket kialakítani a vendégek kapuja előtt. Közel tíz percig azt hittük, ezen az estén végre más lesz a magyar válogatott, és nem okozhat gondot a norvégok legyőzése. Sajnos, a tíz perc gyorsan eltelt.

Hiába birtokoltuk a labdát, nem tudtunk mit kezdeni vele. A középpályások képtelenek voltak felpörögni, mindig eggyel több volt a csel, azután az átadások java részében ellenfélhez kerültek. […] Megállapíthattuk, hogy egy gyenge színvonalú mérkőzésen ismételten gyengén futballozik a magyar együttes, és egyáltalán nem okoztunk komoly gondot a norvégoknak.

Alaposan feljavult viszont a magyar csapat a második negyvenöt percben. Játékosaink nagyon felpörögtek, és ennek eredményeképpen kétszer is gólszerzési lehetőségünk volt, de mindkettő kimaradt. Persze, ez a javulás nem hozott egyértelmű magyar fölényt, mert ha a norvégok támadást vezettek, a magyar védők nem nagyon tudtak mihez kezdeni.

A magyar válogatott játékosai nagyon becsületesen, de csupán „iparos” módjára igyekeztek. Volt már iram, volt már néhány szép támadás, de mindez amúgy magyar módra, tehát sok átadási hibával, ütemtelen szereléssel, kevés ötlettel. Így aztán csak áhítoztuk a magyar gólt.

Nemzeti SportOtt vagyunk, ahol a part szakad (1991. október 31.)