hun - yugMagyarország - Jugoszlávia

Nem így indult! Az első tíz perc után a vérmesebbek már 5:0-ás félidőkről kezdtek ábrándozni, maga a csapat is mintha a biztos győzelmet érezte volna és a végén kénytelenek voltunk az idehaza vereségnek számító döntetlennel megelégedni!

Gólt nem kaptunk, védelmünkben tehát nem lehetett hiba. De hogy gólt nem tudtunk lőni, ez elsősorban a csatársor, másodszor a támadó fedezeteink rovásra írandó. Az egész játékidő alatt nem tudott igazi csatárjaiét kialakulni. Mozaik maradt ez a támadóötös, annak ellenére, hogy négy tagját egy klub, a Ferencváros adta. Nem volt nagyvonalúság, nem volt ötletesség ennek a sornak a játékában.

Örvendetes eseménye volt a mérkőzésnek a csapat korszerű játékrendszere. Itt most bebizonyította a válogatott csapat, hogy a három hátvédes játék nemcsak a védelemnek adja meg a szükséges biztonságot, de a legnagyobb mértékben megerősíti a támadást. / A játékidő több mint háromnegyed részében fölényben voltunk, sokszor hét csatárral játszva odaszegeztük a jugoszlávokat kapujukhoz.

Jugoszlávia csapata annak ellenére, hogy sok helyen kényszermegoldással vonult fel, igen komoly és veszedelmes ellenfél volt. Védelme komoly ellenállást fejtett ki, ha ugyan a játék vége felé ez az ellenállás nem mindig sportszerű eszközökkel dolgozott is.

Nemzeti SportVészes gólképtelenségünk volt a pontvesztés oka (1940. szeptember 30.)