hun - jpnMagyarország - Japán

Ambiciózusan, nagy lelkesedéssel vetette magát a játékba a magyar együttes, és az edzéseken gyakoroltakhoz híven nem engedte kibontakozni a japánokat. Már saját tizenhatosánál letámadta az ellenfelet, és ezzel el is érte, hogy zömmel a japán térfélen zajlott a játék, ám sajnos a dicséretes igyekezet nem társult ötletes futballal.

Az első félidő derekára a lendület is megkopott, és bár az ellenfél sem parádézott, két ellentámadása a kevés közül könnyen góllal zárulhatott volna – egyszer a kapufa, egyszer pedig Szűcs Lajos mentett és így a labdát igen keveset birtokló japán válogatott furcsa módon közelebb állt a vezetéshez, mint a magyar…

Jót tett a gól a mérkőzésnek, élénkebb lett az iram, és az is sokat számított, hogy a magyar középpályássort fürgébb játékosok alkották, mint a szünet előtt, és ők gyorsabb és egyben veszélyesebb akciókat vezettek. Most is nagy volt a magyar fölény, de az ekkor már nem volt meddő.

A bíró jószívűsége révén az utolsó percben büntetőből a magyar válogatott lőtt győztes gólt. Sikerült tehát nyerni, de aligha nevezhető ez a siker fényes diadalnak. Több sebből is vérzik még a csapat, amely jóindulattal sem mondható egységesnek. Továbbra sem megnyugtató a védelme, és a játékában is bőven van még esély a fejlődésre.

Nemzeti SportAz ijedtség után nagy öröm (2004. április 26.)