hun - irlMagyarország - Írország

Gyors ritmusváltások, szellemes szárnycserélgetések, sok mozgás jellemezte a magyar csapat játékát, az együttes ezzel azonnal magához ragadta a az irányítást. Tíz perccel később viszont már le is mondott róla. Igaz, nem önszántából, ugyanis az írek hamar megelégelték a magyar fölényt.

Az írek […] éppen az oldalakat igyekeztek megjátszani, a tőlük várt stílusban játszva, onnan küldték kapu elé a labdát, néhányszor igen veszélyesen. Ám akkor sem jöttek zavarba, amikor a földön kellett játszani, s így az első félidő nagy részében többnyire a vendégek akarata érvényesült.

A szünet után két irányító – Détári mellett Bognár György – próbálta összefogni válogatottunkat, mert a roppant szervezetten védekező írek között ritkán akadt megjátszható ember, az egyéni próbálkozások pedig éppen magukra hagyatottságuk miatt voltak eleve kudarcra ítélve.

A vendégek „második szándékkal” támadtak, a percek múlásával egyre inkább a döntetlen őrzésére összpontosították figyelmüket, de ezt imponáló magabiztossággal és fölénnyel tették. […] Lehetetlen volt „fogást találni” rajtuk, így aztán hiába harcolt nagy elszántsággal a magyar együttes, a nagyobb tudás meghozta az íreknek azt az egy pontot, amelyikért Budapestre utaztak.

NépsportEz a játék kevés volt a győzelemhez! (1989. március 9.)