lux - hunLuxemburg - Magyarország

Amikor megszereztük a labdát, a sokat mozgó Détári azonnal elkérte, majd a játékba vonva a többi középpályást, ügyes adogatásokkal építettük a támadásainkat. A hazai tizenhatos előtt aztán már nem ment simán a dolog, mert nem nagyon tudtuk, hogy mit is kellene csinálni felállt védelemmel szemben.

A félidő közepétől kiegyenlített erők küzdelmét mutatta a találkozó, de szerencsére egyetlen percben sem jutott az eszünkbe, hogy valami baj is lehet. Mondhatjuk ezt annak ellenére, hogy ezen a találkozón is bebizonyosodott magyar labdarúgók gyengesége az ütközéseknél, néhány esetben a gyors futásoknál.

A kétgólos előny aztán végre felszabadította a magyar játékosokat, és Détáriék futballoztak. Igen kérem, futballoztak, és ezt már nagyon régen tudtuk leírni a magyar válogatottról. A luxemburgiak ettől a pillanattól kezdve amolyan minden mindegy alapon kezdtek játszani, ami egyértelműen jót tett nekünk és a mérkőzésnek is.

Okosan, higgadtan játszott a magyar együttes a második félidőben. Játékosaink igyekeztek pontosan passzolni, ügyesen kerültek az összecsapásokat, elmaradtak a felesleges és főképpen kockázatos cselezések, a fő hangsúlyt az összjátékra fektették.

Nemzeti SportA végén már néhány tudatos elem is látszott (1992. szeptember 10.)