ned - hunHollandia - Magyarország

Nyílt sisakkal szaladtunk a késbe

A magyar válogatott támadó szellemben lépett pályára Amszterdamban. Ez talán meglepőnek hangzik, ismerve a holland és a magyar futball akkori erőviszonyait, de két okból is indokoltnak tűnt.

Egyrészt a vb-szerepléshez pontra, pontokra volt szükség Hollandiában - még elcsíphetőnek tűnt a második hely is. Másrészt két és fél évvel azelőtt zajlott le egy másik holland-magyar meccs ugyanazon a helyszínen: Gera, Rudolf és Dzsudzsák remek játékával egy rövid ideig még vezettünk is az ArenA-ban, és bár 5-3-ra kikaptak végül a mieink, nem vallottak szégyent. A kollektív emlékezetben úgy maradt meg az a meccs, hogy Egervári Sándor csapata időszakonként partiban volt a hollanddal.

Ez a mérkőzés mégis szinte azonnal hazai helyzettel indult. Van der Vaart szöglete után Bruma fejesét már Komannak kellett a gólvonalon állva hárítania, majd ismét Bruma csúsztatott a lesen álló Lens elé, aki a hálóba lőtt. Szerencsére az igencsak véleményes gólt nem adták meg a hollandoknak…

A 8. percben ismét a magyar kapu forgott veszélyben: egy jobbról beadott szögletet Bogdán nem tudott elöklözni, Lens hátragurított Van Persie elé, az ő lövését azonban bravúrral hárítani tudta a visszaugró magyar hálóőr.

A 10. percben lélegezhettünk fel egy kicsikét, ekkor szabadrúgáshoz jutottunk a holland tizenhatos jobb csücske közelében. Dzsudzsák remekül tekert a rövid alsó sarokra, és annak ellenére kirúgás következett, hogy Vormnak jól láthatóan védenie kellett a lövést.

Nem volt észvesztő holland nyomás, Egervári Sándor együttese igyekezett felépített támadásokat vezetni, és több alkalommal el is jutott a kapuig.

Emiatt is jött váratlanul a 16. perc eseménye, és a hazai gól. Janmaat középre adására Robin van Persie emelkedett a kapu előtt, és 7 méterről ívelt fejest küldött a bal felső sarokba - Bogdán hiába nyújtózott érte, a kitűnően helyezett labdát nem lehetett elérni. 1-0.

A 20. percben újra egy jobb oldali szöglet keltett riadalmat a magyar kapu előtt, de Guzmics mentése után Janmaat 25 méteres lövése már nem veszélyeztette komolyan a jobb alsó sarkot.

A 24. perc eseménye már annál inkább… A lendületbe jött Lens indult meg a kapu felé, kényszerítőzött Van der Vaarttal, a tizenhatoson belülre érve egyszerre csapta be Korcsmárt és Vanczákot, majd 11 méterről a léc fölé durrantott. Játszi könnyedséggel kerültek helyzetbe a hollandok.

Fokozódott a nyomás Bogdán kapuja előtt, és a következő percben ismét a hálóba került a labda. Lens emelt balról középre, Kevin Strootman pedig három védőnk gyűrűjéből, 6 méterről lazán a hosszú felső sarokba fejelt. 2-0.

A második gól után megroppant a magyar csapat, és maradék önbizalma, kezdeményezőkészsége is elszállt. Hosszú perceken át, monoton módon holland lábakon vándorolt a labda, Robbenék pedig kíméletlen türelemmel keresték a védelmünkben feltűnő réseket. Pontosak voltak és hatékonyak - míg a magyar támadások az esetleges, ügyeskedésre épülő, szervezetlen jelleget tükrözték.

Az első félóra végén Robben kapott egy átadást a tizenhatosunk bal oldalában, de végül addig húzogatott az alapvonal felé, míg éles szögből leadott lövését Guzmics blokkolni tudta.

A 38. percben azonban már nem volt kegyelem - Strootman beadását Korcsmár még visszakanalazta Robben elől, a lecsorgót azonban Jeremain Lens 14 méterről a jobb alsó sarokba gurította. 3-0 oda.

Lens találata után szétestek a mieink. Teljesen beszorultak, és záporozni kezdtek a narancsmezesek lövései.

Egy perc sem telt el, megint kisakkozták a védelmünket, és Strootman büntetőterület vonaláról leadott csavarása a jobb kapufa és a felső léc találkozásánál csattant. A következő támadásnál pedig Robben szöktette a jobbösszekötő helyén felfutó Janmaatot, aki éles szögből bombázta a labdát a bal oldali kapufára.

Borzasztó perceket éltünk át - egy demoralizált, megroggyant magyar csapatot láttunk, amely bármikor újabb gólt, gólokat kaphat.

A 42. percben egy apró reménysugárt jelentett Dzsudzsák szabadrúgása. 25 méterről a bal sarkot vette célba, és félmagas, kiválóan helyezett lövését csak bravúrral tudta védeni Vorm.

Egy picit megélénkült a magyar válogatott - újra támadgatni próbált, és ez lett a veszte. Egy rossz beadás után fordultak a hollandok, Lens végigrobogott a balszélen, majd sarokkal Robbent szöktette, akinek a beadását Robin van Persie az ötösről fejelte elegánsan - és védhetetlenül - a léc alá. 4-0.

A kegyelemdöféssel véget ért az első félidő - és számunkra a mérkőzés is. Már egy négyes állt az eredményjelző táblán az ellenfél neve mellett, és ott volt még a második negyvenöt perc, amit le kellett játszani.

Csak abban bízhattunk, hogy a tulipánosok megelégednek ezzel a fórral, és visszavesznek a tempóból. Sajnos azonban a holland együttes nem az a fajta…

Semmi sem változott, meg is kaptuk az újabb négyest

A szünetben kétségbeesésében kettőt is cserélt Egervári Sándor szövetségi kapitány: Hajnal helyére egy védekezőbb középpályás, Elek Ákos érkezett, míg Kádárt Devecseri Szilárd váltotta a védelemben.

Azt nem mondhatni, hogy felcsillant a remény az egyenlítésre a kezdés után, de legalább az eredményt kozmetikázhattuk.

Dzsudzsák Balázs beadása fennakadt Bruma kezén, így tizenegyest ítélt a játékvezető, amit a csapatkapitányunk magabiztosan be is lőtt a bal alsó sarokba. 4-1.

De a játék képén ez mit sem változtatott. A holland kontrák továbbra is életveszélyesek voltak. Robben ugratta ki Lenst a bal oldalon, aki egy visszacsellel becsapta Vanczákot, de a tizenhatoson belülről - szerencsére elég gyengén - a hosszú alsó sarok mellé lőtt.

Az 53. percben pedig megnyugodhattak az idegesnek amúgy nem tűnő hazaiak. Újabb kontra végén Strootman ívelt balról középre, Robben lefejelte a labdát az üresen érkező Robin van Persie elé, aki még le is kezelhette azt, mielőtt 6 méterről a hálóba lőtt. Sakk-matt és 5-1.

Ezután elcsendesedett a mérkőzés, szinte barátságos találkozó jellegét öltötte magára. A mieink próbáltak előremenni, de már óvatosabban, mint azelőtt, a hollandokból pedig kiveszett az az elsöprő lendület, ami az első félidőben jellemezte őket.

Még egy óra sem telt el a meccsből, de már kiütés… és sajnos Robbennek továbbra is volt kedve támadgatni. Jellemző kép volt, hogy egymaga vezette rá két védőnkre a labdát a pálya közepén, és mégis csak szabálytalanul tudták szerelni őt - az 55. percben Devecseri meg is kapta a maga sárga lapját ezért.

A hollandok alaposan visszavettek a védekezésből is, így olykor nagy területek nyíltak a rendezetlenül visszazáró narancsmezesek között, amelyet a mieink természetesen nem tudtak kihasználni.

Az 58. percben Elek szabadon törhetett előre a kezdőkörtől, a jobbján robogó Bödét ugratta ki, aki futtából megcélozta a hosszú alsó sarkot - a labda amúgy mellé ment volna, de Vorm beleütött, és Brumának kellett az érkező Németh elől gyorsan szögletre mentenie. Jellemző, hogy a tizenegyes után ez volt a második félidő talán legnagyobb magyar helyzete…

Még úgy is, hogy egy perc múlva Dzsudzsák törhetett be balról a tizenhatoson belülre, ám rövid sarkot érő, félmagas lövését Vorm könnyedén hárította.

A 62. percben Louis van Gaal szövetségi kapitány megköszönte a játékot (és a gólokat) Van Persienek, és helyére Dirk Kuytot küldte be.

A csere után bal oldali magyar szöglet következett - Dzsudzsák beadása kissé Korcsmár mögé ment, aki hátrafutva próbált kapura csúsztatni, de sajnos csak középre, erőtlenül sikerült.

Két perccel később egy kis torzsalkodás szította fel a leülepedőben lévő kedélyeket. Németh öklelte fel hátulról De Jongot, aki ezt zokon vette, és kakaskodni kezdett a magyarral. A játékvezető mindkettejüknek a sárga lapot mutatta fel - Némethnek a lökésért, a hollandnak a hisztiért.

De ami igazán lehűtött bennünket, az nem ez a jelenet volt, hanem a 65. percé. Lens bal oldali, különösebben veszélyesnek nem tűnő beadása Robben felé szállt, ám őt Devecseri megelőzte, és senkitől sem zavartatva saját kapujába fejelt. Öngól, 6-1.

A demoralizáló esemény miatt újra széthullott a csapatunk, és percekig - a labdán kívül - önmagát is kereste. Végül a 71. percre lett meg mindkettő, ekkor Koman tüzelt a tizenhatos bal csücskétől - toronymagasan fölé-mellé…

A 76. percben a már játszadozó hollandok újra veszélyes helyzetet teremtettek. Tették-vették a játékszert, végül Lens sarokkal akarta kiugratni Robbent a kígyótérnél, róla végül Kuyt elé csorgott a labda, aki jobb külsővel éppencsak a hosszú alsó sarok mellé tekerte azt.

Emiatt is különösen nagy bravúr Bogdán 77. percben bemutatott védése. Már leült a meccs, ám benne volt a játékban, hogy Lens és a többiek bármikor követhetetlenné gyorsítják a ritmust, és akkor nagy bajba kerül a hátsó alakzatunk. Ez is történt - Lens elhúzott az ötöstől balra, hátragurítását pedig Van der Vaart szúrta rá közvetlenül közelről, de a kapusunk reflexmozdulattal védeni tudta a jobb kapufa mellé éppen beférő lövést.

A 79. percben Egervári Sándor még Nikolics Nemanjának is lehetőséget biztosított Németh helyén. Nem túl hálás dolog 1-6-nál debütálni, de hátha.

És akár nagyot is szólhatott volna mindez, mert Nikó éppencsak besétált a kapu elé, máris belőhette volna Dzsudzsák jól elé kanyarodó szögletét, ha egy kicsit szerencsésebb, kicsit pontosabb - így azonban az ötösről a kapu mellé vágta az előtte keresztben elpattanó labdát.

A túloldalon Strootman helyett Leroy Fer kapott még némi játéklehetőséget.

A 82. percben Guzmics is besárgult, ő az előretörő Van der Vaartot állította meg testtel.

De a baj nem ekkor történt, hanem egy másik szabálytalanság után, négy perccel később. Ekkor 22 méterre faultoltunk a kapunktól, Rafael van der Vaart pedig a labda mögé állt, és belőtte a hetedik holland gólt. Igaz, itt némi szerencséje is volt, hiszen az eredetileg jobb felső sarok felé tartó csavarása megpattant a sorfalon, és az elmozduló Bogdán felett hullott a hálóba. 7-1.

Ekkorra már teljesen készen volt a magyar válogatott - mind fizikailag, mind mentálisan. A hollandok labdáztak, és újabb gólokat szerezhettek volna, ha még komolyabban veszik a játékot.

A 87. percben Devecseri röviden kifejelt labdáját Van der Vaart szedte össze, és kissé jobbról, 22 méterről laposan tekert a hosszú alsó sarok felé, de Bogdán ezúttal védeni tudott.

Nem úgy a 89. percben, amikor viszont csak nézte Arjen Robben szabadrúgását. A holland szemből végezhette azt el, és nagyon pontosan csavart a jobb felsőbe - megalázás, történelmi vereség, csúcson a kapott gólok száma. 8-1.

És a hollandok persze nem álltak le. Tényleg közel kerültünk a kétszámjegyű vereséghez is, de Lens bal oldali beadását Korcsmár még el tudta fejelni a berobbanó Robben elől, a labda pedig a háló tetejére hullott.

A 92. percben Robben még fel is pörgette magának a játékszert, úgy zúdította kapura mintegy 30 méterről, de az veszélytelenül gurult el a bal alsó sarok mellett.

A lefújás után nehéz volt mit értékelni, annyira egyoldalú volt a játék képe. Egy pillanatig sem volt egy súlycsoportban a két csapat, és a hollandok gyakorlatilag azt tehettek (volna) a miénkkel, amit csak akarnak. Pontosan, néhol ötletesen, két fokozattal nagyobb sebességgel játszottak a magyar válogatottnál, és ez bőven elég volt arra, hogy szétcincálják a védelmünket.

Egervári Sándor már a találkozó után bejelentette a lemondását, így a selejtezők záró fordulójára már pályaedzője, Csábi József készítette fel a mieinket. Mivel borítékolható volt, hogy a románok Észtország legyőzésével megszerzik a csoport második helyét, az Andorra elleni összecsapás már nem osztott és nem szorzott a magyar válogatott sorsát illetően.

Rég nem látott mélypont, majd újrakezdés - ki tudja, már hányadszor…