egy - hunEgyiptom - Magyarország

A magyar fiuk nagy technikai fölényben lelkes és lendületes játékkal iparkodtak eredményt elérni – de Egyiptom nagyobb fizikumu csapata sikerrel szegezte szembe nagy munkabirását, elszántságát és gyorsaságát. Különösen ez utóbbi volt az, ami meglepte a magyar halfsort.

Az egyiptomiak alig jöttek át a félpályán (igaz, akkor mindig veszélyesek voltak) s a mi csatársorunk vitte a kommandót a mérkőzésen. Sorozatos támadásaink kapujához szegezik Egyiptomot, de szinte hihetetlen a balszerencsénk, a csatársornak semmi sem sikerül.

A meg nem adott gól után és a sok meg nem érdemelt sikertelenség láttán lassankint úrrá lesz a játékosainkon az idegesség, mindent azonnal, kapásból továbbítanak és pedig rendszerint rossz helyre.

Védelmünk két hibája ujabb két gólt eredményez s a lelkileg teljesen összeroppant csapatnak elfogy a maradék energiája is. A fiuk még küzdenek, de csak testileg: lelkileg teljesen össze vannak törve. A technikai tudásban két klasszissal gyengébb Egyiptom nagy fizikuma, munkabirása állja az iramot, ami nem is nagyon erős, mert a magyar csapat képtelen széthuzni a játékos és „levegőt” teremteni a csatársor körül.

Ezen a mérkőzésen ismét beigazolódott, hogy a futballban a szerencsének jut a legnagyobb szerep. Ha a bíró nem annullálja Eisenhoffer gólját, vagy a számtalan egyéb gólhelyzet közül sikerül az első félidőben valamelyiket értékesíteni, feltétlenül megnyerjük a mérkőzést.

Nemzeti SportEgyiptom két klasszissal volt alattunk, de oroszlán módjára küzdött (1924. május 30.)