den - hunDánia - Magyarország

Annak ellenére, hogy Vincze zseniális lövése nyomán bénultságba dermedt a lelátó népe éppen úgy, mint a pályán még a szerelését igazgató, a fotósokra egy utolsót kimosolygó dán tizenegy, mi nem tudtunk másra gondolni, csak arra: nem szabad nekünk ilyen gyorsan gólt rúgni, hiszen 88 perc még hátra van…

A hazaiak meglehetősen lassan találtak rá arra a ritmusra, amely nekik igazán fekszik, ennek oka pedig az volt, hogy hatott még a Verebes-szérum […]. Meglepetésként érte őket a magyar csapat esetenként kifejezetten jól bemutatott letámadásos játéka, amelyben ráadásul az volt a plusz, hogy megszerzése után nem vagdosták el a megszokott módon a világ négy égtája felé a labdát.

A fordulást követően gyorsan kiderült, hogy a magyar csapatnak hozzávetőlegesen még tíz-tizenöt percnyi pszichikai és fizikai muníciója van arra, hogy komoly ellenfele legyen a hazaiaknak. Amikor aztán ez is elfogyott, akkor a találkozó már pontosan olyan edzőmérkőzés képét öltötte, mint amilyenre a dánok eleve számítottak.

Azt lehetett látni, hogy a játékosaink ekkor már sem futógyorsaságban, sem technikában nem közelítik meg a szemben állókat, akikben viszont ezúttal valahogy nem volt annyi tűz, hogy kvalitásbeli fölényüket elsöprő győzelemmé változtassák. Jószerével állandóan náluk volt ugyan a labda, de csak inkább játszadoztak, mint játszottak…

Nemzeti SportCsak kétpercnyi csoda (1994. április 21.)