tch - hunCsehszlovákia - Magyarország

Húsz perc elteltével egyre észrevehetőbbé vált, hogy a talaj csak szemre szép sima és száraz. A sok csúszkálásban, esésben és felugrásban, test test elleni küzdelemben elfáradtak a mieink, ami mindenekelőtt az átadások pontatlanságában mutatkozott meg. Az előre szálló felszabadító rúgások után azonnal jött vissza a labda a 16-osunk elé.

Beszorultunk, levegőben lógott a gól. Hogy döntetlennel vonulhatott az öltözőbe a csapat, az Rothermelnek köszönhető, aki nemcsak a 11-est, hanem a „duplázást” is hárította, ritka bravúrral.

Izgalmasan kezdődött a második negyvenöt perc. A szünetben felfrissükt gárda gyorsan átjátszotta a pálya közepét, ügyesen széthúzta a hazai védelmet és amikor végre Viktor hálójában táncolt a labda, úgy éreztük, hogy ebből a helyzetből – a kivédett 11-es és a pazar magyar gól után – képtelen lesz talpraállni a hazai csapat.

Nehéz lenne megmagyarázni, miért állt olyan jól a lábán Móder, Masny és Pollák, miért tudták olyan jól kezeleni a labdát a nehéz talajon, s mint a kés a vajban hatolták át a behúzódó védelmünkön, illetve miért nem tudott nagyobb ellenállást tanúsítani az a négy-öt védőnk, akiket nem is egyszer sorozatban becsaptak.

NépsportNemcsak akartak: tudtak is küzdeni labdarúgóink! (1975. október 16.)