afc - hunÁzsia XI. - Magyarország

Hamar eldőlt, ki is az erősebb

Rendhagyó összecsapásokra hívták meg a magyar válogatottat az 1986-os vb-év kezdetén: a feladat az volt, hogy - kétszer egymás után - egy „Ázsia-válogatottal” mérje össze erejét a katari Dohában.

Azért nem kell teljes kontinens-válogatottra gondolni, hiszen például hiányoztak a szintén vb-résztvevő Irak legjobbjai a csapatból, de azért akadt benne bőven olyan, aki ázsiai mércével mérve sztárnak számított. Ezek leginkább szaúdi és egyesült arab emirátusokbeli futballisták voltak, de akadt jó pár (szintén vb-t megjáró) dél-koreai, katari, szíriai és iráni játékos.

Hiába a nagy nevek, a magyar válogatott rendkívül gyorsan vezetést szerzett, és azután is magánál tartotta a kezdeményezést.

Még csak a 3. percben jártunk, amikor Esterházy remek cselekkel két védőt is átvert a bal oldalon, középre adását pedig a már helyzetben lévő Bognár továbbperdítette a még nála is üresebben érkező Kiprich József elé, aki 7 méterről a hálóba bombázott. 0-1.

A gyors gól után a mieink továbbra is igyekeztek pontos, gyors összjátékot bemutatni, de a göröngyös pálya megnehezítette a dolgukat. Az Ázsia-válogatott így leginkább védekezésre kényszerült, csak szórványos ellentámadásai voltak, amelyekből komoly veszélyt nem tudott teremteni.

Legjobb támadója, Al-Ṭalyānī nagyon egyedül hagyva küzdött elöl Garabáékkal, és az összeszokottság hiánya erősen rányomta a bélyegét az ázsiaiak játékára. A hazaiak lelkesen, időnként önfeláldozóan, de rendkívül pontatlanul futballoztak.

A 9. percben Al-Jamʿān gondolt egyet, és balról, 30 méterről célozta meg a hosszú alsó sarkot, de lövése igencsak sutára sikeredett.

Nem úgy az önbizalomtól duzzadó Hanniché! A jobbösszekötő helyén csapott le egy szabad labdára, és távolról éles bombát küldött a rövid felső sarokra - ami mellé tartott ugyan, de a kapus nagyot repülve - biztos, ami biztos alapon - szögletre tolta a játékszert.

Aztán közel húsz percig semmi érdemleges nem történt. A hazaiak nem bírtak el a magyar védelemmel, és a mieink akcióit is rendre meghiúsította a remekül játszó Panjʿalī által irányított hátsó alakulat.

A 34. percben Sallai beadása találta meg Kiprichet a tizenegyes pont környékén, de támadónk csúsztatása teljesen veszélytelennek bizonyult a hosszú alsó sarokra.

A következő támadásnál azonban megmutatták az ázsiaiak, hogy veszélyesek, mert nagyon gyors kontrákat tudnak vezetni. Al-Jamʿān tört előre a saját térfelén, majd Moḥammadḧānīt indította, aki lefutotta Pétert, kicselezte Kardost, és a kígyótérről nem sokkal tüzelt a jobb felső sarok mellé.

Détári gyorsan igyekezett válaszolni, de távoli lövése jócskán a bal kapufa mellé kanyarodott.

Peregni kezdtek az események, mert a következő minutumban megint a hazaiak kísérleteztek egy átlövéssel - Al-Muḥammadī tizenhatoson kívülről elindított bombája azonban toronymagasan a keresztléc felett hagyta el a játékteret.

A mieink is inkább távolról kísérleteztek ekkor, mivel már annyiszor fennakadtak Panjʿalīékon, és a nehéz talajon rendre elrontották az utolsó passzokat. Hannich kígyózott át a középpályásokon a büntetőterület előterében, éles lövése azonban a kapu fölé szállt.

Mezeyék másik fegyvere az első félidő végén a lyukra futtatás volt, és ebben végre siker koronázta a kitartó próbálkozásokat.

A 41. percben Hannich egy forintos labdával indította a középen kilépő Esterházy Mártont, aki balra elhúzott a keresztező Lèfēng mellett, és a kivetődő kapus felett elegánsan emelt a hosszú alsó sarokba. 0-2.

Abszolút meggyőző volt a magyar válogatott fölénye mind a gólok számában, mind a mutatott játékban. Inkább egy komolyabb edzőmeccsnek, semmint rangadónak nézett ki ez az összecsapás, és a visszafogottan játszó ázsiai tizenegy győzelmi esélye a szünetre végképp elszállt.

Feljött a folytatásban az ellenfél, de még szépíteni sem tudott

A szünetben két helyen változtatott mindkét gárda. A mieinknél Garaba és Kiprich jött le, helyettük Balog Tibor és Kovács Kálmán játszott tovább. A hazaiaknál Sulṭān helyére Al-Daʿīʿ állt be a kapuba, a kínai Lèfēnget pedig a dél-koreai Chʼoe Tʼae-jin váltotta.

A félidő elején gyorsan megpróbáltak szépíteni a vendéglátóink, de Al-Ṭalyānī beadását Madarātí az ötös jobb csücskétől a hosszú alsó sarok mellé csúsztatta. Szerencsénk volt, mert nagyon szabadon hagyva fejelhetett.

Az 56. percben Bognár tört előre, Esterházy Mártonhoz passzolt, aki úgy vette át a labdát a kígyótéren, hogy azzal az elé álló Māl Allāh „el is szállt”, a bal alsó sarokba tartó, nem túl erős lövésére pedig nem ért le a kapus. 0-3 a javunkra.

Nem sokkal később Hannich próbálkozott 22 méterről (hátha az ő kísérletét is bevédi a csereként beállt hálóőr) - de ezúttal Al-Daʿīʿ könnyedén védte a középre tartó, pattogós lövést.

Ez volt egyébként a győri játékos egyik utolsó megmozdulása, mert a 61. percben lecserélte őt Mezey György szövetségi kapitány. Helyére Vincze István érkezett, míg Détárit Dajka László váltotta.

A 67. percben ellenfelünk is változtatott: Madarātí jött le a pályáról, Khālid Salmān folytatta tovább.

A 69. percben egy cseles szabadrúgásvariáció után szereztek kis híján gólt a mieink. Détári tett úgy, mintha nekifutna a 22 méterre letett labdának, de végül Péter Zoltán elé passzolta azt, aki a szétugró sorfal mellett a jobb alsó sarok felé csavart, de Al-Daʿīʿ nagy bravúrral védeni tudott.

Két újabb csere következett: a hazaiaknál Al-Jamʿān helyére Chaloemwuṭ Sa-ngāphon állt be, nálunk pedig Bognár jött le a pályáról, és Hajszán Gyula kapott egy bő negyedórányi játéklehetőséget.

A 74. percben ismét Péter Zoltán elé gurították le a labdát egy szabadrúgásnál, ám védőnk lövése ezúttal sokkal gyengébbre sikerült: jócskán elkerülte a kapu jobb oldalát.

Majd Kovács Kálmán mutatta meg, milyen veszélyes támadó is ő. A jobbszélen indult meg lendületesen, a tizenhatos csücskénél ügyesen befelé cselezte magát, ám miután lövőhelyzetbe került, nem tudta feltenni a pontot az i-re: éppen a középen álló Al-Daʿīʿt találta el, aki így - üggyfel-bajjal, de - védeni tudott.

A 76. percben még egy változtatás történt a hazai csapatban - Al-Dawsarī helyére Raḍwān al-Shaykh állt be.

A játék a sok csere miatt kissé töredezettebbé vált, de tagadhatatlan, hogy az Ázsia-válogatott ekkorra már sokkal lendületesebb, egybeforrottabb volt, mint a mérkőzés elején. Gyakrabban végződtek lövéssel vagy szöglettel a támadásaik, és jóval nagyobb nyomás nehezedett a védelmünkre is.

A 77. percben például egy egész formás, rövidpasszos akció futott végig a kezdőkörből, amely végén Moḥammadḧānī került ziccerbe az ötösön, miután átfűzte Kardost - szerencsére az iráni játékos lövését Disztl ki tudta spárgázni a rövid alsó sarokból.

De hamar visszakerült a játékszer Al-Ṭalyānīhoz a jobb oldalon, aki beadás helyett egészen messziről a rövid alsó sarkot vette célba, és Disztlnek bizony megint vetődnie kellett, hogy ne legyen gól.

A szöglet után pedig szabadrúgás következhetett jobbról, és Al-Ṭalyānī ismét mindenkit meglepett, mert a tizenegyes pont magasságából nem beadta, hanem a hosszú felső sarok fölé lőtte el a labdát - ami nem is sokkal kerülte el azt.

Meleg pillanatok voltak, és azt vettük észre, hogy az ázsiaiak lassan tábort vernek a magyar tizenhatosnál. Már nem hasonlított olajozott gépezetre a magyar tizenegy, már nem csak a mieink lábán vándorolt a labda. Sőt, egyre kevesebbet volt nálunk, és a hazai támadók jó cselekkel, gyors összjátékkal a védelmünk mögé tudtak kerülni.

A 82. percben Chʼoe távoli lövése vágódott Salmān elé, aki azonnal tüzelt, de 23 méterről éppen Disztl ölébe küldte a játékszert.

Ennél sokkal veszélyesebb volt a katari játékos szöglete, amely egyedül találta Al-Ṭalyānīt az ötösön(!) - megint csupán a vakszerencsén múlott, hogy a támadó csúsztatása elkerülte a hosszú alsó sarkot.

És ha mindez nem lett volna elég, a 85. percben Disztlnek kétszer is bravúrt kellett bemutatnia: Moḥammadḧānī egy kényszerítő után ziccerbe került az ötös bal csücskénél, de a labda elakadt a kivetődő kapusban, a második hullámban pedig egy másik hazai játékos, Sa-ngāphon érkezett, Disztl azonban egy párducvetődéssel lelopta a lábáról a játékszert, majd be is gyűjtötte azt.

Két perccel a vége előtt Radwan tüzelt még 21 méterről, de ez a kísérlet már nem jelentett komoly veszélyt a jobb alsó sarokra. Ezzel együtt megkönnyebbülten vehette tudomásul a magyar küldöttség, hogy nemzeti tizenegyünk 3-0-ás győzelmet aratott úgy, hogy ereje elfogyott a végére.

Az ázsiai együttes nem szolgált rá a nagy különbségű vereségre, de csak a mérkőzés vége felé kezdett futballcsapatra hasonlítani, és az összeszokottabb magyar válogatott addigra kíméletlenül kihasználta a védelmi megingásait.

Ennek fényében különösen érdekes volt, hogy a két nappal későbbi találkozón milyen eredmény születik.