aut - hunAusztria - Magyarország

A támadásokat kezdeményező fedezeteknek és a támadásokat vezető csatároknak úgyszólván minden labdát le kellett venniök, mert félő volt, hogy a talajról kiszámíthatatlan irányban pattan el. Ez a biztonságos labdakezelés időt rabolt el, s az időveszteség módot adott az osztrákoknak arra, hogy tömörülhessenek a kapujuk előtt.

A magyar válogatott csapat minden tagja lelkesen, teljes erőbedobással játszott és azok is, akik az utóbbi időben bajnoki mérkőzéseken gyengébb formában voltak, ezúttal emelkedő teljesítményt nyújtottak. Labdakezelésben is, de különösen erőnlétben bizonyult észrevehetően jobbnak a magyar válogatott.

Az erőnlétbeli fölényt mutatta az, hogy a mérkőzés utolsó félórájában egyre jobban átvette válogatottunk a játék irányítását és ekkor szép, folyamatos volt a játéka. A nehéz, csúszós talajon is jobban állták a mieink a nagy iramot – még Bozsik és Kocsis is – , az osztrákok pedig fokozatosan estek vissza.

Győzelmet érdemeltünk volna, s az, hogy ez ezúttal elmaradt, nem az osztrákok kemény védekezésének, nem is kapott lesgólunknak, hanem a rendkívül csúszós, egyenetlen talaj és a szeles időjárás miatti körülményesebb támadójátékunknak tulajdonítható.

NépsportA csúszós, egyenetlen talaj és a váltakozó szél volt a legnehezebb „ellenfél” (1955. április 25.)