Megdöbbentő - avagy sem - , de a magyar válogatott minden idők legnagyobb arányú Nemzetek Ligája-győzelmét Anglia ellen aratta, méghozzá Wolverhamptonban.
Nagyobb arányban diadalmaskodott, mint az Aranycsapat ezt azért kevesen hitték volna.
Az angolok akkor Southgate vezetése alatt éppen önmagukat (meg a katari vb-csapatukat) keresték, és bár nem voltak jók, rajtunk kívül csak az olaszok tudták megverni őket.
Ráadásul másfél héttel a wolverhamptoni találkozó előtt már kikaptak Budapesten, így volt (vagy lett volna) idejük feltérképezni a magyar csapatot.
Így sikerült nálunk viszont elemében volt a két gólt szerző Sallai Roland, a 17 méterről bombagólt lövő Nagy Zsolt, és a meccset egy rendkívül pimasz, de annál elegánsabb találattal lezáró Gazdag Dániel.
De ne csak a gólszerzőkről emlékezzünk meg, hanem a stabilan záró védelmünkről is – a bravúrokat bemutató Dibusszal a hátuk mögött, a rendkívül jól szűrő középpályáról, a kreatív és pontos előrejátékot bemutató támadószekcióról.

Fantasztikus emlék ez a mérkőzés, amelyen minden összejött, és egy kicsit élőben is átélhettük azt a légkört, amit annak idején Puskásék teremtettek a Wembley-ben.
Tény, Rossi csapata nem kápráztatta el játékával a világot, ám legalább akkora meglepetést okozott, mint az Aranycsapat akkor.
Ha nem még nagyobbat Nekünk biztosan!