HUN - UKR
2026.09.25
Még 23 nap
HUN - UKR
2026.09.25
Szoboszlai Dominik vitán felül a 21. század legjobb magyar labdarúgója. Könyvében édesapja meséli el azt a rögös utat, amely idáig vezetett.
Az év végén a csapból is ez folyt a focival kapcsolatos könyvek piacán, és alighanem sok karácsonyfa alatt is ott lapult a Szoboszlai-sztori. Biztos jó voltam tavaly, mert nekem is meghozta a Jézuska, és igyekeztem belőle kivonatolni a legfontosabb tanulságokat.
Akár olvastad, akár nem, érdemes egy kis időt szentelned ennek a rövid összefoglalónak.
Szoboszlai Zsoltról keveset hallottunk – talán van, akinek rémlik a neve az ezredforduló Tatabányájából, amelyben Kiprichhel együtt rúgta a bőrt. Sajnos ő is az elkallódott tehetségek hosszú sorát gyarapította, bár tény, hogy nagyon nehéz sors jutott neki már egész fiatalon.
Dominik apja már 14 éves korára elveszítette az összes felnőttet maga körül. 18 éves bátyja próbálta nevelgetni – nem meglepően kevés sikerrel: Zsolt önfejű gyerek lett, akit csak a foci érdekelt, és az is a maga módján.
Szülőként viszont már másként állt az élethez, és miután látta, hogy Dominik fiát csak a labda érdekli, foglalkozni kezdett vele. Hamar belátta, hogy a hazai képzés enyhén szólva kaotikus és elnagyolt, így néhány szülőtársával összedugta a fejét – no meg megtakarított pénzét – és megalapította a Főnix Gold utánpótlásnevelő klubot.
Sokat követelt Dominiktól, bár elsősorban nem motiválni kellett a fiút, hanem szabályokhoz szoktatni. Például csak eredményért járt nagyobb jutalom, illetve az edzéseket mindig fegyelmezetten végig kellett csinálnia akkor is, ha elfáradt.
Szoboszlai apja az a típus, aki a minőség mellett a beletett munkaórákban hisz. Szerinte túl kevés a labdaérintés és egyáltalán az edzéssel töltött idő a magyar utánpótlásban, így minden tanítványának egyéni, szorgalmi gyakorlatokat írt elő. Hamar meglátszott, ki végezte el azokat, és ki nem.
A Főnix Gold fiataljai gyakran elkápráztatták játékukkal az ellenfeleiket. Az edzéseiken mindig palánkkal körbevett, leszűkített játéktéren mozogtak, hihetetlenül intenzív, sok labdaérintéses, gyors döntéshozatalt igénylő csatákat vívva.
Dominik 15 éves koráig nem edzett nagypályán – mégis topszinten is kiemelkedik a munka- és teherbírása. 2015 elején figyelt fel rá a Red Bull Salzburg scoutja, meghívták az akadémiájukra játszani, és ott is marasztalták.
Zsolt sem tagadja, hogy fia sokat szenvedett az osztrákoknál, mert beilleszkedési gondjai voltak. Sokszor magára maradt a hétvégéken, amikor mások hazautaztak – ilyenkor Zsolt még azt is megtiltotta, hogy állandóan őket hívogassa: intézze el a problémáit maga, találjon valakit, akivel gyakorolhat!
Így a magára maradt fiú sok fontos ismeretséget kötött, többek között ma is létező barátságot a norvég klasszissal, Erling Haalanddal.
Dominiknak fegyelmi zűrjei is adódtak, mert a közeg nem viselte jól a rosszul időzített tréfáit, késéseit. Marco Rose végül jó pedagógusnak bizonyult, és Lipcsében is az edzője lett, amely a következő állomása lett Szoboszlainak, miután kinőtte az osztrák élvonalat.
Dominik talán legnehezebb döntése volt kihagyni a 2020-as Európa-bajnokságot, de erre kényszerítette egy félrekezelt szeméremcsont-gyulladás. Szerencsére ebből felépült, jól szerepelt a Bundesligában is, így jöhetett a következő állomás… a Liverpool!
Zsolt túl nagy ugrásnak tartotta a Vörösöket, de Dominik mindenáron menni akart. Végül neki lett igaza, mert Klopp alatt beépült a csapatba, és bár voltak hullámvölgyek, azóta is a kezdőcsapat tagjának számít.
A könyvben Zsolt visszatérően és részletesen mesél az alternatív edzésmódszereiről. Dominik és a szintén a Főnixből indult Bolla Bendegúz karrierje az élő bizonyíték arra, hogy szívvel-lélekkel, szaktudással és minimális pénzzel is lehet komoly utánpótlásműhelyt kialakítani – akár Magyarországon is.
A Liverpool nemcsak szakmai értelemben volt nagy ugrás Szoboszlai Dominik számára, hanem magánéleti szinten is.
Odalett ugyanis a nyugalma. Amíg Salzburgban a kutya sem ismerte fel őket, és még Lipcsében is csak összesúgtak a hátuk mögött, esetleg tiszteletteljesen odamentek hozzájuk autogramot kérni, addig liverpooli időszaka alatt beköszöntött az őrület.
Már napszemüvegben, hétköznapi ruhában sem tehet meg egy lépést anélkül, hogy valaki rá ne meredne, aztán csődület ne alakulna ki körülötte. Járhat Manchesterben, Mallorcán vagy Thaiföldön, a világ futballszurkolói kitágult pupillákkal méregetik, aztán valaki elkiáltja magát, hogy
Szoboszláj!
Olaszországban még az apját is felismerték a vonásai alapján egy családi nyaraláson, amikor pedig megjelent mellette Dominik, az elképedt Liverpool-szurkoló szinte dadogni kezdett.
Ilyen a sztárok élete… Szoboszlai Dominik ugyanakkor továbbra is igyekszik fegyelmezetten, alázatosan fejlődni labdarúgóként, és visszavonultan, csendesen tölteni a hétköznapokat feleségével, Borkával. 2025 nyarán kislányuk is született.
Bár Szoboszlai még alig töltötte be a 22 évet, Szalai Ádám visszavonulása után nem volt kérdés, hogy ő örökli meg a csapatkapitányi karszalagot. Marco Rossi szövetségi kapitány is bízott benne, hogy Dominik elég érett már a feladathoz – ráadásul önbeteljesítő jóslatként a vezérszerep még alázatosabb teljesítményre sarkallhatja.
Ez így is történt. Szoboszlai kiválóan fogja össze a lassan generációváltáson áteső csapatot, és akkor rázza meg magát a legjobban, amikor a leginkább szükség van a gólra vagy a társak kiszolgálására.
Ez az út nem a szerencsés véletlen műve. Mindkét Szoboszlai szerint minden az alapokhoz nyúlik vissza.
A Főnix Goldnál a beletett munkát követelték meg Dominiktól, az osztrákoknál és németeknél pedig a sportolói fegyelemre szoktatták rá. Mindkettőt nagy becsben tartják Angliában is.