Sokan emlékezhetnek az újpesti játékmester, a 3-szoros válogatott Véber György súlyos sérülésére, amely derékba törte a karrierjét 1998 tavaszán.
1998. március 21. A bajnoki címre törő Újpesti TE hazai pályán fogadta a Diósgyőr FC csapatát. A találkozó feszült légkörben zajlott le, és már a 6. percben villant a piros lap.
Ekkor még nem Véber volt a szenvedő fél, hanem a diósgyőri Kákóczki. A középpályás Fehér csaba mezét rángatta meg, aki könyékkel orrba vágta őt. Az újpesti játékost azonnal kiállították, ami feltüzelte a kedélyeket, és talán ez vezetett Nagy Sándor meggondolatlan, nagyon rossz ütemű becsúszásához is, ami az újpestiek játékmesterének karrierjébe került.
A 10. percben Nagy rácsúszott Véber támaszkodó lábára, aki azon nyomban kettős lábszárcsont-törést szenvedett.
Érdemes hozzátenni, hogy a szabálytalan szerelési kísérlet nem indulatból történt – Nagy Sándor azonnal szabadkozott, amikor látta, hogy mekkora a baj, és a mérkőzés után elnézést kért Véber Györgytől.
Az ütés mértéke olyan nagy volt, mintha egy 55 km/h-ával száguldó autó találta volna telibe
Ahogy a rúgás ért, én abban a pillanatban odakaptam, és az egész lábam a levegőben lógott. Fájdalmat igazán nem is éreztem, de hát láttam, hogy nem ott van, ahol kell
mondta Véber György a Tv2 stábjának a kórházban.

Négy műtétre került sor, hogy rögzítsék a csontok végeit, és elindulhasson a gyógyulás. Szinte egészen elképesztő az a tény, hogy Véber György a súlyos eset után két és fél hónappal már újra futballozhatott!
Véber a szezonzáró, Kispest-Honvéd elleni mérkőzésen léphetett néhány másodperc erejéig újra pályára. Az Újpest számára már nem bírt téttel az a kilencven perc – nem úgy a vendégeknek, akiknek létfontosságú volt a pontszerzés.
A meccs egy barátságos, 2-2-es döntetlennel ért véget. Véber játszhatott egy kicsit, a Honvéd bent maradt az NB1-ben.
És hogy milyen a sors: ősszel a kispestiek aztán játszottak egy kevésbé barátságos 2-2-őt a másik nagy rivális, a Ferencváros ellen – és ezúttal az ő egyik sztárjuk, Csertői Aurél sérült meg hasonlóan súlyosan.
Véberre visszatérve: ezután még mindig kérdéses volt, hogyan alakul az irányító középpályás további karrierje. Az Újpest végül nélküle is bajnok lett, ő pedig papíron már elkötelezte magát külföldre, mégpedig nem kisebb klubhoz, mint a spanyol élvonalbeli Real Betishez.
Olyan csapattársai lettek volna, mint a brazil világbajnoki ezüstérmes Denílson, a paraguayi Ayala, a spanyol Alfonso vagy a nigériai Finidi.
Mondani sem kell, a transzferből nem lett semmi. A sevillaiak sérülten nem vitték el, az Újpestben pedig ősztől már nem játszhatott. Utóbbiból jókora konfliktus kerekedett Véber és az akkori edző, Várhidi Péter között – az eset vége az lett, hogy az egykori újpesti közönségkedvenc eligazolt a másodosztályba.
Néhány éves tortúra után Véber György is belátta, hogy nincs értelme folytatnia a pályafutását, és 2003-ban visszavonult a profi labdarúgástól. De csak mint játékos, mert 2004-re elvégezte a pro-licenszes tanfolyamot, és azóta számos csapat edzőjeként tevékenykedett.
Érdekesség, hogy tanulmányai során évfolyamtársa lett a sérülését okozó Nagy Sándor, aki azóta ráadásul Újpestre költözött. A két egykori játékos jóban van egymással, Véber azonban Várhidi Péternek, az Újpest akkori trénerének – saját elmondása szerint – sohasem fog megbocsátani, amiért annak idején eltanácsolta őt a csapattól.
A remekül cselező, pályán valósággal fickándozó játékmester mindössze háromszor szerepelt a magyar válogatottban. 1992-ben Ukrajna ellen debütált csereként, majd 1994-ben is pályára lépett az NSZK-val szembeni, 0-0-ával végződött barátságos találkozón. A kiugrást a téli mexikói túra jelenthette volna, amikor a tartalékosabb nemzeti tizenegy a hazaiak vendége volt, ám 5-1-re alulmaradt a vb-résztvevő Mexikó otthonában.
Érdekesség, hogy sem Mészöly, sem Csank nem számított rá a válogatottnál, és Bicskei Bertalan sem hívta meg a keretbe az újpestiekkel bajnoki cím felé menetelő játékost.
Mindez bizonyára megváltozott volna, ha Véber a Betishez igazol, és leteszi a névjegyét Spanyolországban. Ez azonban már nem futballtörténelem, hanem a fikciók világához tartozik.